Elveszett Illúziók

Minek szárnya van az elrepül,
S oly messzire menekül,
hogy megtalálni többé nem lehet,
hiába kémleled a kék eget.

Bűvöletében a hétköznapok,
Őrülten rohanó pillanatok,
Megannyi szó van mely szívembe hasit,
az életben gyakran elvesztünk valamit.

Nem jő többé az édes álom,
Hiába harcoltam minden áron.
Rég meghaltam belül s bárkivel megesik,
A holtakat az élők egyszer elfelejtik.

Álmodni ébren mennyország,
Szép emlékek kötnek tehozzád.
Szótlanul nézed, hogy hullnak a levelek,
Tétován nyugtázva mennyire szeretlek.

Hiú remény csupán a boldogság,
csodákra várni gyermeteg bolondság,
Lenyűgöz a szivárvány, de a valóságon túl,
az illúziók elvesznek és minden megfakul.