Tehetetlenül

Aki mer az nyer,
én meg csak veszítek.
Ugrálok, üvöltök,
Észre sem veszitek.

Melyik tavasz hozza el,
szívembe a békét,
Mikor látom végre,
az alagút végét.

Hányszor mondjam neked,
nélküled nincs veled,
Hányszor irjam újra le,
a szót, hogy Szeretlek.

Lelkemben a mécses már,
csak pislákol, nem lobog.
Éjjelenként ha álmodom,
Csak veled vagyok boldog.

Magányos vagyok s hitetlen,
Elbánt már velem az Élet.
Őszintén szeretlek s akár,
Bűnhődöm érte mig élek.

Ezek csak hitvány szavak,
érzések marják a testem,
Egyedül vagyok e világban,
Senki se érthet meg engem.

Ördögöm leszel vagy angyalom?
Elhozod nékem az új tavaszt?
Letéped minden virágom?
Vagy örökre itt maradsz?

Nem tudok mit mondani már,
versem ezzel véget is ért,
Bármit teszel értem teszed,
Értem teszed Önmagadért.